Mezőnyárád
Sietünk, hogy 9-re beérjük, mert miniszteri fogadás vár bennünket. Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr és Dr. Horváth László György, a helyi település polgármestere várnak a községháza bejáratánál és invitálnak egy kis vendégségre. Miniszter úr úgy gondolja, hogy a kormány, melynek ő is tagja szintén zarándokutat jár. A lelkes elindulás után számos nehézség és próbatétel áll előttünk, de mindig újabb és újabb erőt veszünk, hogy országunk sorsát jobbá tegyük. Ő az a vezető, aki nem ígérgeti, hogy majd részt vesz, eljön hozzánk, hanem fölveszi a címeres pólót, kezébe veszi a nemzeti színű zászlót és elindul velünk egy úton Mezőkövesd irányába. Szép gesztus, hogy sűrű elfoglaltsága között mégis talált lehetőséget az együttlétre. Másnap hív a titkárnője, hogy köszöni az együttlétet és segít, hogy a Parlamentbe bekerüljön az Ország Keresztje. Örülök annak, hogy egy református embert így megérint a zarándoklat.
Mezőnyárád - További fotók >>
Velünk tart a Főjegyző is
Dr. Kovács János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat főjegyzője a megyét képviselve köszönti a zarándokokat és együtt zarándokol velünk Mezőnyárádtól. Van idő beszélgetni a magyar vidék helyzetéről, a miniszter úr is befogadó az alulról jövő gondolatokra. A főjegyző úr is úgy járt, mint sokan mások, hogy csak kis időre tervezte, hogy részese lesz a mentnek, de minden kicsi állomásnál azt mondta, hogy még egy megállót megyek veletek. Így találkoztunk a tardiakkal, a mezőkövesdiekkel addig, amíg el nem értük Borsod-Abaúj-Zemplén Megye határát.
Tardi meglepetés
A 3-as főúton Mezőkövesd előtt a tardi elágazásnál egy autó áll kifeszített zászlóval. Erzsi néni népviseletbe öltözve még meleg, frissen sült túros batyut kínál nekünk. Képviselő úr a helyi borból ad frissítőt, majd a rövid köszöntők után újabb élménnyel és finom ízekkel eltelve indulunk tovább. Mezőkövesd előtt várnak bennünket, jön a polgármester is. Fekete Zoltán polgármester úr gyakorló zarándok, a településtáblától a hosszú városon végigvezet bennünket. Újabb ismerős arcokkal találkozunk, együtt megyünk be a gyönyörű katolikus templomba. Tisztelendő úr meghallgatja utunk célját, és örömmel ad áldást zarándokainkra. Polgármester úr a művelődési házban vendégséggel vár, gyönyörűen hímzett szalagot köt a vezérzászlóra, mindenkit egy matyó szívvel ajándékoznak meg, és itt kapjuk a legszebb téglát, melyre egy helyi iparművész matyó mintákat festett. Ettől a téglától még szebb lesz a Nemzet Kápolnája. Nem minden városi polgármesternek van ideje, hogy az egész településén végigkísérjen, de polgármester úr még ennél is tovább megy, a szomszéd faluba zarándokol kis csapatunkkal.
Noszvaj
A Zsóri fürdőnél szétválik csapatunk, egy busznyi zarándok Noszvajra siet, mert a zarándoklat alkalmából kápolna alapkövet helyeznek el a noszvajiak Hevér János kápolnaépítő a település lakóival vár a falu elején. Örömteli találkozásunk után együtt sétálunk be az építendő kápolna helyszínére. Szép látvány, hogy a helyi idősotthon lakói türelmesen ülnek és várják az ünnepséget. Népviseletbe öltözött fiatalok készülnek elő a fellépésükre, és itt vannak a helyi egyházak képviselői, a római katolikus, a református és a baptista lelkipásztorok. A térségi média különös figyelmet szentel ennek a nem mindennapi eseménynek. Rövid köszöntők után a kápolna tervezője ismerteti a szakrális épület jelentőségét, hogy mit miért és hogyan építenek meg. Az ünnepséget az egyházi vezetők ünnepi beszédei és áldásuk követi. János, a templom építője elmondja, hogy a Világ Királynője tiszteletére ajánlja föl az ökomenikus engesztelő kápolnát. Ezeket mind rögzítik az alapító okiratban, melyet, mint jelenlévők aláírunk és az okmány beépítésre kerül a helyére. Szép arcú fiatalok mosolyogva táncolnak, megkapjuk Noszvaj kincseit, majd mindenkit egy kis vendéglátással, de bőségesen ellátnak. 2013-ban várják a zarándokokat a kápolna felszenteléséhez.
Füzesabony
Gulyás László polgármester úr Füzesabonyban szeretettel várja a zarándokokat, és mindenkit meghív egy fagylaltra. A kedves kis vendégség jól esik a melegben, könnyebben haladunk az utunkon tovább.
Kerecsend – régi csoda
„Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.” Ezt írták útikönyvünkbe. Ez a gondolat helyhez illő, mert a helyiek elmondása szerint egy csodás forrás található a település közelében. Az 1848-as szabadságharc alatt a kápolnai csata idején véres ütközet történt itt. A harcosok vére átitatta a földet és itt jelent meg a kerecsendieknek a Szűzanya. A rendkívül véres kimenetelű küzdelem után az osztrákok nem engedték a csatamezőre a magyarokat. Sokáig hevertek a holtak és sebesültek a területen. Azt találta ki a kerecsendi bíró, hogy menjenek szántani, mert a szántást nem tiltották. Így tudták összeszedni hozzátartozóik maradványait. A szántás közben megállt a ló és nem ment tovább, ekkor vették észre az egyik katona holttestét. Ennek közelében fakadt a forrás és a mező felett látták a ragyogó Szűzanyát. Azóta ez a terület a Mária-halom, ahol azóta számtalan csodás esemény történt. 
Kerecsend - További fotók >>
Kerecsend – mai csoda
Sári László polgármester úr telefonon jelzi, készüljünk fel, mert sokan jönnek elénk. Ennek nagyon örültünk, de nem reméltük, hogy ennyien. Nagy tömegben, legalább 50 gyerek szüleikkel, nevelőikkel és a polgárőrök kíséretében tanulnak közlekedni. Az anyák és a polgárőrök, mint a kotlós terelgetik kicsinyeiket, a gyerekek pedig kézen fogva vidáman és fegyelmezetten jönnek a forgalmas 3-as út mellett. Korán elindultak, hogy minél messzebb jöhessenek elénk és bepótolják a 2009-es elmaradást. Pedig szerintem nem volt mit, mert akkor is vártak minket, csak a falu központjában. Megható élmény volt ennyi jól nevelt, mosolygós barna bőrű kis gyermeket látni. Én a sor végén ballagok egy apukával, aki mondja, megkérdezte a kislányát, szeretne e sétálni. Erre a szép göndör hajú kislány azt felelte, igen. Így bíztatta erre apukája: „Menjünk zarándokolni!”. Kani néni, aki a település szociális mindenese megerősíti, hogy itt minden gyermek önszántából jött, de ez azt is bizonyítja, hogy régen elmúlt már az iskolaidő. A magnóból szolid egyházi zene szól, mindenki boldog és mosolyog. Kedvesen várnak bennünket a közösségi házban, a terített asztalon finom zsíros kenyér. A kis zarándokok velünk együtt jóízűen megeszik és szomjukat oltják az üdítővel. Amikor mindenki szusszant, polgármester úr átadja Kerecsend kincseit, köztük a sólyom vérét. A megható köszöntők után Kati néni megkérdi, hogy imádkozhatnak-e. Erre az összes gyermek feláll, összetett kézzel, pici tájszólással fennhangon elmondják a Miatyánkot. Kerecsend megmutatta, hogy a halmozottan hátrányos embereket is lehet nevelni és a szépre vezetni, de ehhez nagyon sok szeretetre van szükség. Kerecsend csodája életünk végéig elkísér.
Engesztelő Zarándoklat
