"Akkor is végigjöttünk volna, hacsak ketten menetelünk!" – Nemzeti Zarándoklat 2009
Bohó diáklányként arról álmodoztam, hogy egyszer majd elégedett mosollyal sétálok végig az Andrássy úton. Lábamon Guess cipő, oldalamon Burberry táska, nyakamon leheletnyi Armani parfüm, s büszkén lépdelhetek a világmárkákat felvonultató, csillogó üzletsorok előtt.
Az álmom valóra vált.
Egyszer csak azon kapom magam, hogy Kossuth nótákat énekelek a menet élén. Köröttem piros-fehér-zöld zászlókat lengető, szép arcú emberek. Zarándokok, akik azért indultak útnak az ország négy égtája felől, hogy szeretetet hirdetve szebb jövőt reméljenek a hazának.
A Nemzeti Zarándoklat utolsó napján a tömeg a Szent István Bazilikától az ötvenhatosok tere felé indul az Andrássy úton át. Vannak, akik már tizenegyedik napja gyalogolnak.
Akkor is végigjöttünk volna, ha csak ketten menetelünk Lacival! – mondja Pálháza polgármestere. Lesovics Miklós arcán igazi boldogság ül, persze, hogy nem érzi lábában az eddig leküzdött háromszázhúsz kilométert!
Laci, vagyis Köteles László, a Nemzeti Zarándoklat egyik megálmodója arról beszél, tudja milyen érzés az, amikor felszámolásra ítélnek egy közösséget. Komlóskára, az ő gyönyörű zempléni falujára is ítéletet mondtak. A polgármester indulatok nélkül beszél, nem osztogat tanácsokat, nem hőzöng, csak annyit kér, hogy szálljanak ki az ország vezetői a luxusautókból, menjenek az emberek közé, akkor talán kevesebb népnyomorító intézkedés születik majd.
A zarándokok fáradhatatlanul énekelnek az Andrássy úton. Nincs dudaszó. Valami hasonlót éltem meg május 22-én, Debrecenben a magyar reformátusok ünnepén. Azt hiszem az emberek érzik, ha a szándék nemes és tiszta. Az autósok mosolyogva integetnek.
Nincsenek kordonok a környező utcákban, a zarándokokat nem kell megvédeni. Menetüket nem kell „méltóságnak” nevezni, mert ők maguk a megtestesült MÉLTÓSÁG. A hitüktől, a szeretetüktől, a nemes céltól, a megélt magyarságuktól kapják a tartást.
Megyek az Andrássy úton, fülemben cseng egy mondat, amit az ökumenikus istentiszteleten hallottam néhány perce a bazilikában: olyan vezetőket szeretnénk az ország élére, akik nem négy években, hanem ezer évben gondolkodnak!
Végignézek magamon. Lábamon Guess cipő, vállamon Burberry táska, nyakamon Armani parfüm. Meghatott és boldog vagyok, de ehhez semmi köze nincs Giorgio Armani luxusvackainak.
A zarándokok befogadtak maguk közé, s jó itt gyalogolni a gazdagon díszített magyar zászlók között a komlóskaiakkal, a pálházaiakkal, a salgótarjániakkal, a monokiakkal, a balassagyarmatiakkal, a miskolciakkal, s a néhány budapestivel.
A zarándokok szerények, visszafogottak, hiszen tudják, harsánysággal, kiáltozással úgysem érnének célt.
Akinek füle van, hallja…
Fekete Zsuzsa
