Gesztely
Simon István polgármester úr folyamatosan informálódott, hogy merre tartunk. Szükségünk is volt rá, ugyanis erős tempót diktálva siettünk Gesztely felé, hogy elkerüljük a déli meleget. A szépen megművelt dimbes-dombos partoldalak, a völgyben húzódó Hernád folyó és a távolban látszó Miskolc város látványa minden percében érdekes volt. Gesztelyre érve úgy készültek a fogadásunkra, hogy megtisztelte zarándoklatunkat a római katolikus és a református lelkipásztor is. Az általános iskola auláját hosszú asztalsorokkal készítették elő abban a reményben, hogy sokan leszünk. Mi ez előző napokhoz képest kevesebben voltunk, de itt szeretném elmondani, egyik településen sem az a fontos, hogy a messziről jött zarándokok hányan vannak, hanem az, hogy a helyiek közül mennyien érzik magukénak a zarándoklatban felvállalt célokat, mennyien állnak ki a kapuba és mennyien jönnek velünk. A szívhez szóló áldások, szentírási idézetek és köszöntők után útravalóként megkaptuk az ajándékokat és a hosszú asztalsorok is megteltek a minket váró gesztelyiekkel. Az ízletes és bőséges ebéd után nehéz volt felállni és újra indulni. De itt is, mint sok más településen polgármesterék kísértek utunkra.
Gesztely - További fotók >>
Onga
Ongán Gondos Andrásné művelődési ház vezető köszöntött és várt bennünket a művelődési házban. Az ongaiak kis csapata szívélyesen látott vendégül, kedvesen elbeszélgetünk pihenőnk alatt. A faragott kő Onga felirattal szintén bekerült kísérő autónkba. Kedves élmény volt, hogy képviselő úr - aki a menetet látva tudta meg, hogy arra járunk – hazaszaladt átöltözni, magával hozta két gyermekét és a kereszt keleti ágával kezükben kísértek bennünket Felsőzsolcáig. 
Onga - További fotók >>
Felsőzsolca
„Felsőzsolca város a 2010-es évben, a nagy árvízben maga is keresztutat járt. Ebből a nagy fájdalomból lassan-lassan kilábalunk és reméljük, hogy Magyarország is ugyan így a kilábalás útján van. Biztosak vagyunk benne, hogy országunk patrónája, a Boldogságos Szűzanya kíséri őket további útjukon, amihez Felsőzsolca Önkormányzata nevében én is sok kegyelmet kívánok.” Írja az alpolgármester úr az útikönyvünkbe. Az görög és római katolikus egyházak nevében a lelkipásztor atyák kedves köszöntőt és áldást osztanak. A felsőzsolcai sportcsarnokhoz elénk jönnek miskolci barátaink ugyan úgy, mint 2009-ben.
Miskolc
Azon ritka városok közé tartozik, melynek vezetői és lakói már az előző település központjában, annak kis ünnepségén csatlakoznak menetünkhöz. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy Szőke László és Rostás László jól ismerik a zarándokokat. Az előkészültség, a szép műsor és köszöntők mind-mind erről árulkodnak. Nem volt ez így 2009-ben, pedig már akkor is jól ismertük egymást, de azóta új polgármestere lett a városnak, aki úgy gondolta, hogy igen is érdemes kellő figyelmet fordítani zarándoklatunkra. Miskolcon Szemán János és lovas csapata csatlakozott a menethez, így a Népkertben a lovak, a lovasok és kis csapatunk már nagyobb számban indult az Országzászló felé. Számomra mégis a menetben az volt a legnagyszerűbb, hogy megérkezett a kislányom és a feleségem is. Öröm volt látni azt a gyermeki lelkesedést, mely az ott lévő gyerekeket átjárta, és amilyen örömmel váltva vitték a kisebb keresztet. Az Országzászló előtt megható köszöntők, versek és énekek után átvonultunk a Mindszenti templomba, ahol a tisztelendő atya imádságát és áldását kaptuk. Találkozásunk és együttlétünk a miskolciakkal a sportcsarnok VIP különtermében folytatódott a helyi terülj-terülj asztalkámmal. Közben kaptuk a telefont, hogy Orosz Atanáz püspök atya siet hozzánk és vacsora közben ő is köszöntötte az érkezőket.
Engesztelő Zarándoklat
